Majka: Hogyha beindul a zene, és beindul a tánc, Hát sűrű lesz a vérem, nem tűrök nyafogást. Pici gyerekként is csak mozgattam a seggem, A járókám széléről, fojtón csak azt lestem. hogy apánk kezében hogy áll a gitár, És a kettő-négyre, hogy rázza anyám. A nagybátyám is reggeltől a húrokat nyúzta, És ekkor jött nekem is, az Isteni szikra. Hogy szarok én a munkára, bizony szarok nagyon. Én zenész leszek testvér, és nem egy árva robot. És szprés dobozzal a kezemben, tudod reggelente, Én koncerteket adtam a tükörnek, Ombre. És ordított a tömeg, és mindig engem akart, És azt gondoltam egyszer, majd én leszek a raj. Most, hogy megadta az Isten, én köszönök mindent, De ha dobogat hallok, csak rázom a seggem. Refrén: Én mindig tudtam, hogy ami kell nekem, az nem sok, csak egy ütem. Uh de vágtam, neked se kell több. Áh, csak csak egy ütem. Hát akkor mond csak, mi kell nekünk. Ha ha, csak egy ütem. Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg jobban, Mert ez, csak egy ütem. Majka: Az egész család otthon, csak nyomatta a rockot. A Pippel meg a Black , szabad muzsikái zúzott. Én éreztem magamon, hogy más színű a vérem. A fekáknak a stílusát, én mocskos módon éreztem. A Streetnuls nevű banda volt az első csapat, Amikor gyerekek voltunk, de én kamásztam nagyon. Arccal a falnak, volt a számunk címe, A ki mit tudón, negyedikek lettünk, de vége. Mert nem volt pénzünk, tudod és nem volt semmink, Egy kibaszott mikrofont, hát nem adott senki. Rájöttem, hogy szárnak lenni, nem könnyű feladat. De segített a tánc, úgy hogy összeszedtem magamat. Nyomattam a bréket, oda lent a téren, Izzott a vérem, a linóleum fénylett, Megfogott az érzés, rabul ejtett engem, Ha dobokat hallok, most is rázom a seggem. Refrén Majka: Csak a szerencsémen múlt tudod, hogy összejött nekem, És a szprés dobozt, egy igazi surra cseréltem. Mert segített az élet, és fent állok a színpadon, És úgy telik el most már, minden egyes nap. Hogy a járókában állva, én azt elképzeltem, És apám gitárját, most is lopva nézem. Mert nem változott semmi, minden ugyan az maradt, Csak most már én csinálom azt, amire produkálod magad. Én nem tehetek mást, én csak szövegelek neked, De te ne hallgass senkire, mert csak bántanak téged. Mert ha a véredben érzed, a ritmust, a zenét, Hidd el nekem ember, mindig megér egy misét. Az álmaidat fel ne add, az nagyon nagy dolog, Mert ha összejön, ha nem, tudod csak úgy leszel boldog. Ha tényleg figyelsz rám, és tényleg értesz engem, Ha dobokat hallasz, te csak rázd meg a segged. Refrén:(2x)