A nők
Tyson, Majka 2006.11.27. 12:08
Ha a szemébe nézel, tudni kell
Jobb, ha hagyod, vagy örökre ő visz el
Bármit ígérhet az ég nekem,
babám pont elég, ha veled élhetek,
Az ám, te voltál mindig, akire vártam,
az igazit akartam, arra vágytam.
A tegnapon, tudod én már csak nevetek,
hidd el tényleg kerestem eleget,
Vak vagyok, ha nem látom a szemedet,
minden kiderül, ha rám visszanevet.
Meséld csak el, te is láttad a csodát,
A szép szerelmet, szépnek látja magát,
Szerelmedtől, amit tőle kaptál,
Érte magadtól megváltoztál
Hát maradjon mindig minden így most,
Ha nem hív a hangod, vagy szól a szív,
Ahogy suttogtam a nevedet, láttad a holdat, ránk nevetett
Refr.:
Ha a szemébe nézel, tudni kell
Jobb, ha hagyod, vagy örökre ő visz el,
Ahogy hívogat, minden mozdulat,
Vadul néz rám, szelíden simogat,
Nem is csodára vártam, csak is ő rá,
És minden úgy lett, hogy ő meg én rám,
Ha elviszem, biztos elveszek, mégis viszem, viszem, viszem
Tisztelni kéne őket, végül is ők szülik a palikat, a nőket,
A nagyon nagy forma, gombóc kölyköket,
Ami hogy a csibész lesz, nyelvet öltöget,
A nagyvilágról még ő se tudja,
Egész életében csak az anyja,
Lesz, aki őrzi a lépteit, mindegy merre jár,
Vagy kivel kacsint, éppen mit csinál,
Csajok! Egyszer hallgassatok,
Ti királynők vagytok, de vigyázzatok,
Mikor merre léptek, mi csináltok,
Nem figyeltek oda, HÁ! Kicsináltok,
Mindent, ami értetek mozog,
Érted akkor linkre dolgozok,
Na gyere csak, fogd meg a kezem,
És halkan suttogd velem.
Refr.:
Ha a szemébe nézel, tudni kell
Jobb, ha hagyod, vagy örökre ő visz el,
Ahogy hívogat, minden mozdulat,
Vadul néz rám, szelíden simogat,
Nem is csodára vártam, csak is ő rá,
És minden úgy lett, hogy ő meg én rám,
Ha elviszem, biztos elveszek, mégis viszem, viszem, viszem
Majka:
Én hálás vagyok az Úrnak, tudod oda fent az égben,
Hogy ideteremtett engem ennyi szép nő közelében,
Mert minden nagy ember mögött áll egy nagyasszony,
És ha tetszik, hogyha nem, ez így van bárki bármit, mondjon
Én mindent megkaptam tudod egytől egyig tőlük,
De mégis válogatnom kell, mert egyszer, ha majd döntök,
Hogy melyik legyen az, akiért az életemet adom,
Hogy biztos legyek abban, hogy benne nem csalódom,
És ha megszületik gombóc, hát megnyugszom én végre,
Éjjel-nappal dolgozom, és köszönöm az égnek,
Hogy megteheti mindazt, amit nekem nem volt szabad,
Egy szavam se lesz majd, csak a család marad,
Mert Isten a nőket, tudod, azért küldte ide,
Hogy a csúnya férfiak bűneit mind patyolatba vigye,
Én megtanultam, legfontosabb, becsüld meg, ha szeret,
Ha megérdemled, meghálálja, tenyeréből etet.
Refr.:
Ha a szemébe nézel, tudni kell
Jobb, ha hagyod, vagy örökre ő visz el,
Ahogy hívogat, minden mozdulat,
Vadul néz rám, szelíden simogat,
Nem is csodára vártam, csak is ő rá,
És minden úgy lett, hogy ő meg én rám,
Ha elviszem, biztos elveszek, mégis viszem, viszem, viszem
|